A Balázs-show méltán híres mondatával szeretném útjára indítani ezt a blogot, ahol teret engedek politikai és közéleti agymenéseimnek, amiktől megőrülnék, ha nem írhatnám le őket. Szeretném ha mi, magyarok politikai nézetektől és ideológiáktól függetlenül képesek lennénk leülni egymással érdemi, kulturált vitát folytatni bármiről. Saját kis teremben próbálom ezt az eszmét terjeszteni. Az alábbi tartalom lesz az első, amit ide kirakok, ez volt az a Facebook posztom, ami megszülte ennek a blognak az ötletét:

Az elmúlt napok történései kapcsán rengeteg gondolat megfogalmazódott a fejemben, és ma már úgy éreztem, hogy le kell írnom őket. A közösségi médiával kapcsolatban eddig tartottam magam ahhoz a berögzült magyar szokáshoz, hogy politikáról jobb, ha nem beszélünk, mert azon csak mindig összeveszünk, meg minek is felidegesíteni feleslegesen magunkat. Társaságban is mindig előkerül egy-két sör után, hogy „jó, na de ne politizáljunk…”. Jó kis családi üvöltözések a karácsonyi asztalnál, meg az ismerősök letiltogatása, hát igen, ezt ismerjük. Ennek a szokásomnak viszont most véget vetek. Véget vetek, mert nem hagynak nyugodni azok a folyamatok, amiket magam körül látok. Véget vetek, mert hiszek egy olyan társadalomban, ahol ugyanolyan természetes politikáról beszélni, mint egy focimeccsről, ahol az ember következmények nélkül kiállhat a véleményéért, ahol létezik egy olyan kulturális minimum, amit sosem kell szégyellni mások előtt. Úgy gondoltam, hogy ezt most bevállalom, néhány letiltást megér. Dühös vagyok, mert tehetetlennek érzem magam, és ezt a frusztrációmat csak úgy tudom enyhíteni, ha próbálok hatni valahogy a környezetemre. Ezért írom most ezt le. (Tudom, hogy ez kicsit „ki a f… érdekel” kategória, de ha már van ez a FB akkor használjuk jótékony célra is, pl. terápiás jelleggel. )
A demokrácia, amiben ma élünk, egy hatalmas ajándék. Ha csak visszagondolunk a magyarság ezer éves történetére, akkor ebből az ezer évből egy rövid kis intervallumba születhettünk, amikor minden egyes magyar embert ugyanazok a szabadságjogok illetik meg. Ezt mindennél jobban meg kell becsülnünk. A demokrácia jellegéből fakadóan egy törékeny dolog: ha nem vigyázunk rá, könnyen sérülés éri. Az emberek tartják össze és az embereknek kell ápolniuk, folyamatosan. Ahol lyuk keletkezik rajta, ott be kell foltozni, ahol hibás a működése, ott meg kell javítani. A demokrácia csak akkor lehet némiképpen stabil, ha erős alapokra épül. A jogrend, a szólásszabadság, a sajtószabadság, mind fontos alapokat adnak. Szükséges továbbá bizonyos fékeket és ellensúlyokat építeni a rendszerbe, hogy alacsony szinten képes legyen gyógyítani önmagát, egyenes pályán tartani a haladását. Ha ezek közül bármi is megsérül, megreped, könnyen az egész építmény összedőlhet.
A demokrácia független az ideológiáktól. A demokrácia színtelen, szagtalan gáz. Nincs jobboldali és nincs baloldali demokrácia, ahogy nincs konzervatív, nincs liberális, nincs keresztény vagy ateista demokrácia. Ha a demokrácia igazi, belső, elemi magját nézzük, akkor csak demokrácia van. Alapelvei mindenkire érvényesek, aki ebben hisz, pártállástól, ideológiától, vallástól függetlenül. 
Ha demokrácia alapkövei közül bármelyik is sérül, az mindannyiunk felelőssége. Ha vészkiáltás érkezik bármelyik oldalról, mindenkinek kötelessége arra felfigyelni, és megvizsgálni a közös demokráciánkat, hogy jól van-e még, nem esett-e baja. Ez nem pártpolitikai kérdés, ez alapvető, emberi jogi kérdés. Én azt tapasztalom magam körül, hogy a mi közös demokráciánk alappillérei megrepedeztek. Még nem durván, de már látni hajszálrepedéseket. Mielőtt beállítanád a saját csúszkádat a [Soros zsoldos anarchisták < –> Kormányváltó forradalom] tengelyen, kérlek, lépj hátra egy kicsit, és szemléld messzebbről a képet. Képzelj egy el absztrakt Magyarországot, ahol kormány van és ellenzék van. Ennyi adott. Minden mást, ideológiákat, programokat, politikusokat most tegyünk félre. Legyenek ezek feltételesek. Vagy bármilyenek. Képzeld el ezeket a lehető legtöbb féle kombinációban. Jöhet bármi, ne fogd vissza magad. Ha ezzel megvagy, kérlek, tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket, és gondolkodj el rajtuk kicsit. Ne hagyd, hogy vezessen az indulatod. Tudod, az egész csak játék, ezek elképzelt valóságok. Tehát a következő kérdések az alternatív valóságodra vonatkoznak:
1. Szeretnél-e olyan országban élni, ahol a választópolgárok nagyjából felét képviselők véleménye nem hangozhat el a köztájékoztatást végző intézményben? Ahol „A” fél programja fut napi 24 órában és „B” fél nem mondhatja el álláspontját. Persze, dobhat a gép a „A” oldalra is, az nem olyan gáz, de képzeld el, hogy a ”B” félhez osztottak be.
2. Szeretnél-e olyan országban élni, ahol a törvények nem vonatkoznak mindenkire. Ahol a jogrend instabil, rugalmas. Ahol, ha úgy adódik, helye lehet a jogsértésnek. Persze nem mindig, meg nem minden nap, de előfordulhat. És ahol ez megtörténik, ennek még nincsenek is következményei. Mondok egy példát: Tegyük fel, hogy országgyűlési képviselőket jogszerűtlen módon kidobnak egy közintézményből. Gondold át, hogy ez veszélyes lehet-e. Vajon mi lehet majd a következő eset, amikor a jog védőrétege már túl vékony lesz ahhoz, hogy érvényesülhessen. Mi történik akkor, ha te leszel a következő áldozat? Ha mással is megtörtént, veled is megtörténhet. Ki tudja, hogy a jó oldalon állsz-e? Ilyen helyzetben bármikor áteshetsz a másikra úgy, hogy észre sem veszed. 
3. Szeretnél-e olyan országban élni, ahol a választópolgárok nagyjából felét képviselők nem szólhatnak bele a törvényalkotásba? De úgy frankón, egyáltalán nem. Ahol nincsenek meg a fékek és ellensúlyok, amik a kormányzó felet hivatottak ellenőrizni. Azért ez elég veszélyesnek hangzik, nem? Mármint persze, értem én, hogy egy demokráciában az emberek általában demokratikusan gondolkoznak, meg a kormány általában véve nem akar rosszat az országának, de hát na, előfordulhat... Azért jobb lenne ezt bebiztosítani, nem?

Hiszek benne, hogy ezekre a kérdésre egy demokratikusan gondolkodó polgárnak nem lehet több válasza egynél. Úgy gondolom, hogy ez része annak a kulturális minimumnak, amiben mi, Magyarországon elő, európai polgárok egyet kell, hogy értsünk. Ez nem pártpolitika kérdése, ez teljesen független attól, kire szavaztál áprilisban. A rendszer, ami ezeket a szivárgásokat megengedi, az rossz rendszer. Azt ki kell javítani. Ha ki van javítva, akkor gyakorlatilag tök mindegy, hogy ki kormányoz, olyan nagy baj már nem lehet. Ezen gondolkozzatok légyszi, és ha utáljuk is egymást, mint a szart, mert így szeretünk élni, legalább ezen az egyetlen minimális szinten értsünk egyet és dolgozzunk rajta közösen, hogy jól működhessen a "kicsi, sárga, de a mienk" típusú demokráciánk.