A héten olvastam először talán az Indexen, aztán az Origón majd minden kormányközeli felületen, ami szembejön  velem általában az alábbi hírt: "Félholtra verték a migránsellenes AfD képviselőjét" (ez speciel az origós cím). Maga a hír nem ment túl nagyot a médiában, mégis találkoztam pár tanulságos esettel mindkét politikai oldalon. Az Index Facebook posztja alatt sok lájkot gyűjtöttek a "megérdemelte" és az "így jár aki gyűlölködik/náci/stb" jellegű hozzászólások, míg a kormánypárti oldalakon a "kommunista tempó" jellegű okoskodások taroltak. Nos, szerintem érdemes tisztába tenni pár dolgot ezzel kapcsolatban. Itt az oldalon mindig igyekszem majd a legalapvetőbb, európai polgári eszmerendszerhez igazodni, politikai oldaltól függetlenül, most is ezt fogom tenni. Kezdjük azzal, hogy az agyonverésnek nincs ideológiája (maximum azoknak, akik elkövetik). Nincs jó és rossz pofánbaszás. Ha valakit barbár módon meglincselnek, azt minden esetben el kell ítélni és a leghatározottabban el kell határolódni. Senki sem érdemel meg egy összeverést és soha semmilyen esetben sem lehet konklúzió az "így jár aki...". Aki a nácik ellen akar lázadni és összeveri őket, ő maga talán nem lesz ugyanolyan náci? A kormányoldal kommunista tempózása pedig elképesztően képmutató. Mintha a világtörténelemben kizárólag a kommunisták lincseltek volna embereket. Szeretném a tisztelt kollégákat emlékeztetni az esetre, amikor a mára forradalmi hőssé avanzsált Budaházy György és barátai összeverték egy aluljáróban az akkor éppen szocialista képviselő Csintalan Sándort. Az talán nem volt kommunista tempó? Az jogos elégtételnek számít?
Néha nagyon elszomorít a magyar emberek zsigeri gyűlölete, amikor a másik oldalról van szó. Egyszer a villamoson utazva hallottam, ahogy két ember beszélgetett, valahogy szóbakerült Csintalan és az egyikük megjegyezte, hogy "hát igen, a Budaházyék nem végeztek elég jó munkát", majd kaján módon elvigyorodott. Hát igen, nyilvánvalóan sokkal jobb lett volna, ha helyben meg is ölik az öreget, mennyivel szebb ország lenne ma kis hazánk. Nem ártana néha elgondolkozni ezeken a dolgokon, mert ha az ember abba a helyzetbe kerül, hogy a földön fekszik, és repül felé a csizma orra, akkor kurvára mindegy, hogy mennyire libsi vagy náci az illető, a vére mindenkinek piros.